A betakarított termény a növénytermesztés végtermékeként körültekintő védelmet igényel, hiszen a silókban vagy magtárakban elhelyezett készletek károsodása a teljes folyamat eredményét veszélyezteti – ez pedig felelős és proaktív megoldásokat kíván.
Tapasztalatunk szerint a fentiek szerinti releváns kockázat a termények tárolóban történő felázása, aminek oka gyakran lehet a termény alá jutó víz (például a csapadék folyik be a falon át és terül el a padlón). A bajt csak mélyíti, hogy a termények kitárolásáig akár hónapokon át rejtve maradhat az alsó néhány centiméter felkérgesedése. A probléma ekkor az, hogy a mezőgazdasági vagyonbiztosításokban magas penetrációjú nevesített kockázatokra szóló szerződések nem térítenek ilyen jellegű káreseményt, így cégünk minden esetben az agrárium szereplőinek részére is összkockázatú (vagy másként All Risks) vagyonbiztosítási szerződéseket dolgoz ki, melyek alkalmasak a fenti veszély kezelésére.
Említést érdemel még a készletek szennyeződésének kockázatkezelése. Erre létezik megoldás a nevesített kockázatokra vonatkozó vagyonbiztosítások esetén is, de kezelését ekkor is soron kívül kell megejteni.
A tevékenység jellegéből fakadóan nagyon jelentős ingadozás figyelhető meg a betárolt készletek mennyiségének tekintetében is, a szinte üres magtáraktól vagy silóktól a csúcskészletig tartó hullámzás éves periodikát mutat. Igazságtalan azonban az, ha a termelők a csúcskészlet értéke után fizetnek biztosítási díjat az egész évre vonatkozóan, hiszen a biztosító kockázata ekkor összegre csak a biztosítási időszak törtrésze alatt áll fenn. Cégünk két, a díjazást érintő megoldást is kidolgozott ennek kezelésére, melyek alkalmazásával úgy tudjuk mérsékelni az éves biztosítási költségeket, hogy ezzel párhuzamosan az alulbiztosítottság veszélyét (és ezen keresztül a pro-ráta kártérítést) is el tudjuk kerülni.
A szabadban tárolt széna és szalma készletek biztosíthatóságának kérdéseiről egy későbbi külön írásunkban szeretnénk megosztani gondolatainkat!
