Az ország szinte teljes területén – ide nem értve természetesen az öntözött területeket – május közepéig, második feléig valós veszélye volt az aszálykárok bekövetkezésének – természetesen biztosítási szempontból. Ennek bekövetkeztéhez az egyes növénykultúrák vonatkozásában üzemi szinten lett volna szükség legalább 50%-os hozamvesztésre, és olyan összefüggő intervallumra, amikor 30 napon keresztül legfeljebb 20 mm csapadékot regisztrálnak.
A május és június fordulóján érkező heves esőzés a legtöbb esetben ezt a veszélyt elhárította, a sokhelyütt nagyobb mennyiségben érkező csapadék pedig jó szolgálatot tett a fejlődő növényeknek.
Nagyobb gondot okozott azonban, hogy az érkező viharok nemritkán jégverés formájában károsították a területeket, illetve az ott fejlődő kultúrákat. Több partnerünk jelezte az ország egymástól eltérő térségeiből, hogy a korai növekedési stádiumban lévő kukoricájukat érte jég, így természetesen megjelentünk a kárrendezési folyamatban is, ám a szemlék során hála Istennek csak kisebb mértékű károsodásokat rögzítettünk, melyekkel kapcsolatban a biztosító és a partnereink részéről a helyszínre érkező szakemberek gyorsan egyezségre jutottak, melynek lényege az volt, hogy a növények a jelenlegi, hat-nyolcleveles állapotban, amennyiben újabb jégverés nem érkezik a betakarításukig, könnyedén kiheverik ezeket. Sérüléseket dacára annak, hogy a növények levélfelületének 10-30%-a is megsemmisülhetett, sérülhetett.
A károk bejelentésére és a szemlék tartására mégis azért van szükség, mert az ily módon a biztosító tudomására jutó, de egyelőre önrész alatti károsodás hozzáadódik az esetleges későbbi károkhoz, így nagyobb eséllyel számíthat a károsodott terület művelője kártérítésre.
