Azt követően, hogy az idei április és május jórészt a csapadék hiányáról, az esőzések teljes elmaradásáról szólt, tavasz végén fordulat állt be az időjárás tekintetében, hatalmas és a mai napig nem szűnő viharok, záporok, zivatarok borzolják a gazdálkodók kedélyét, hiszen – bár a várva várt égi áldás megérkezett, de – az ország számos pontjáról kaptunk bejelentéseket a felhőszakadások által okozott károkról.
Itt nem a növénybiztosítások szempontjából klasszikusnak tekinthető viharkárokra gondolunk, amikor az erős széllökések annyira megdöntik a növényeket, hogy azok nem tudnak felegyenesedni és ezáltal betakaríthatatlanná válnak, sőt, még csak nem is a korábbi tartalmainkban már szerepeltetett májusi-júniusi jégeső okozta károsodásokra, melyek szerte az országban roncsolták kisebb-nagyobb mértékben a termést, hanem a heves esőzés következtében bekövetkező, főként a növényzet táptalajának kimosásával járó káreseményekre. Ekkor nemritkán történik az, hogy a nagymennyiségű csapadék egy vékony vagy esetenként méteresnél is jóval szélesebb csatornát alakít ki.
Sajnos a biztosítási feltételek ebben az esetben – akármilyen szókimondónak tűnik is, vagy bármennyire magunkra haragítjuk is a biztosítókat – nem az ügyfelek oldalán állnak, hiszen a 40%-os önrészesedést nem a károsodott terület biztosítási összegére vetítik, hanem a károsodott tábláéra, így csak nagyon ritkán fordul elő, hogy egy ilyen esetet kártérítés kövessen, hiszen bár a kárral érintett területen akár 100%-os is lehet a pusztulás, az egész tábla vonatkozásában ez csak marginális hányadnak tekinthető.